A GULYA

Magyar tarka szarvasmarha

A magyar tarka szarvasmarha kettős hasznosítású, Magyarországon kialakult marhafajta. A hazánkban őshonos, törvényileg védett háziállatok közé tartozik.

A magyar tarka szarvasmarha jellemzői

A 20. század első éveiben megváltozott a tenyésztés iránya, a küllem helyett a termelékenység került előtérbe. Kiválogatták a jó termelőképességű egyedeket, majd a továbbtenyésztésük után már küllemre szelektáltak. A magyar tarka szarvasmarha sokféle ősre visszavezethető nagy fokú változékonyságából adódóan a két világháború közötti időben világrekorder tejtermelő egyedek is kerültek ki a fajtából. 1942-re részaránya már a 83%-ot is elérte. A második világháborúban azonban az állomány fele odaveszett.

A magyar tarka, más nevén magyar pirostarka csontozata általában finomabb, izmoltsága mérsékeltebb, far alakulása keskenyebb, növekedési erélye valamivel kisebb, hústermelő-képessége nagyjából megegyezik a szimentáliéval. A magyar-tarka fajtajellegének kialakítása során általában igyekeztek minél jobban megközelíteni a szimentáli fajtát. Ennek ellenére a magyar tarkában több az olyan egyed, amelyben a fehér mezők nagyobbak, gyakoribb a csipkézettség és az árnyékoltság. Élénk, jóindulatú állat, átlagosan 607 kg élőtömegű, a tehén 600-700 kg, a bika 800 kg.

271 tejelési nap alatt összesen több mint 3200 kg tejet ad. Az alapfajta a tőgy és a tőgybimbó alakulása miatt gépi fejésre nem igazán alkalmas, viszont hústermelő képessége jó. A tejelő magyar tarka génösszetétele 25% Jersey, 75% magyar tarka. A magyar tarka szarvasmarha tőgye megfelel a gépi fejésre. A fajta tenyésztéssze fejlesztésével és nemzetközi képviseletével a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete foglalkozik, mely 1989-ben alakult.

forrás: https://www.agrarszektor.hu/